Ékkövek
Gyémánt:
A drágakövek Királynője
A gyémánt a természet egyik csodája, tiszta kristályos szén, amely a Föld mélyében keletkezett évmilliókkal ezelőtt. Az emberek kb. 4000 évvel ezelőtt fedezték fel Indiában, azóta is a legkeményebb természetes anyagként ismert, azörökkévalóság szimbóluma.
A földön a legkeményebb ismert természetes anyag a gyémánt. Csiszolás révén jön létre ez a drágakő, amely képes a befogadott fény csaknem 100%-át visszatükrözni. A teljesen tiszta gyémánt a fény teljes színskáláját tükrözi vissza, ezzel szemben a színes gyémánt elnyeli a színskála egyik tartományát, és ez határozza meg a színét.
Ha a kristályrácsba fém vagy egyéb atomok épülnek be, akkor alakul ki a színes gyémánt.Bár a gyémánt a legkeményebb természetes anyag, mégis kicsorbulhat, vagy eltörhet, ha keményen ütnek rá bizonyos szögekből, és ha a karimát - a gyémánt kerületét alkotó élt - túlságosan vékonyra csiszolják. Viszont képtelenség megkarcolni.A fehér, vagyis színtelen gyémántok a legismertebbek, de a gyémánt a szivárvány minden színében előfordul.
Zafír:
A bölcsesség jelképe
A korund a természetben teljesen zavaros, átlátszatlan példányokban is előfordul,de drágakőnek csak a szép tiszta, átlátszó kristályok alkalmasak.A színező anyagra vonatkozó kutatások kiderítették, hogy a zafír színét a vas mellett titán, a rubinét pedig egész minimális mennyiségű króm okozza.A korund a gyémánt után a legkeményebb ásvány; a MOHS-féle skálában a 9-es fokot képviseli.
Nagy keménysége folytán tartós és ellenálló drágakő; a drágakőnek nem alkalmas fajták pedig technikai célokra használhatók. Az egyes fajták és a különböző lelőhelyekről származó korundok nem egyenlő keménységűek. A zafír valamivel keményebb a rubinnál, a zafírok között pedig a ceyloni keményebb, mint a kasmiri.A korund legkedveltebb két fajtája a pirosszínű rubin és a kékszínű zafír, de ezeken kívül előfordul zöld-, sárga-, sárgásvörös-, barna- és ibolyaszínű is.
A szín eloszlása sokszor nem egyenletes, hanem sötétebb és világosabb foltok és rétegek váltakozhatnak a kőben. Olyan kristályok is előfordulnak, amelyek egyik végükön más színűek, mint a másikon.
Smaragd:
Az újjászületés jelképe
A teljesen átlátszó és hibátlan smaragd rendkívül ritka; legtöbb esetben apró repedések teszik zavarossá, de apró zárványok, főképp csillámpikkelykék is gyakoriak benne. Sem a rubinok, sem a zafírok között nem olyan ritkák a teljesen hibátlan, tökéletesen átlátszó példányok, mint a smaragdok között.
Minél szebb, sötétebb a smaragd színe és minél átlátszóbb, annál nagyobb az értéke, amelyet még emel az a bársonyos fény, amely a rubint és zafírt is értékesebbé teszi. Az ilyen smaragdok értéke a legjobb rubinéval egyenrangú, tehát felülmúlja a gyémántét.
A smaragd színező anyaga a króm. Ma a legszebb smaragdokat Columbia szolgáltatja, ahol a Cordillera Oriental-ban, Bogota vidékén, egy sötét színű palában ereket alkotó mészkőben található.A smaragd értéke ma, különösen az elsőrendű kőé, rendkívül nagy, aminek az oka főképp az, hogy a jóminőségű kövek igen ritkák.
Rubin:
Az életerő jelképe
A korund a gyémánt után a legkeményebb ásvány; a MOHS-féle skálában a 9-es fokot képviseli. Nagy keménysége folytán tartós és ellenálló drágakő; a drágakőnek nem alkalmas fajták pedig technikai célokra használhatók. Az egyes fajták és a különböző lelőhelyekről származó korundok nem egyenlő keménységűek. A zafír valamivel keményebb a rubinnál, a zafírok között pedig a ceyloni keményebb, mint a kasmiri.
A korund legkedveltebb két fajtája a pirosszínű rubin és a kékszínű zafír, de ezeken kívül előfordul zöld-, sárga-, sárgásvörös-, barna- és ibolyaszínű is. A szín eloszlása sokszor nem egyenletes, hanem sötétebb és világosabb foltok és rétegek váltakozhatnak a kőben. Olyan kristályok is előfordulnak, amelyek egyik végükön más színűek, mint a másikon.A rubinok között a legkedveltebbek és legbecsesebbek a sötét kárminpiros, úgynevezett "galambvérszínű".
A különböző lelőhelyekre nézve határozott színkülönbségek állapíthatók meg. Így a burmai rubinok tökéletes pirosak, a keresett galambvérszín is gyakori, míg a sziámiak sötétebb színűek és barnás- vagy narancssárgába hajlanak, a ceyloniak pedig világosabb színűek és igen sokszor foltokban színezettek.